Ennél jóval kisebb dolgokkal kezdtem, aztán felnőttem a feladatokhoz. Egyik feladatot követte a másik és elérkezett az a pont, hogy inkább elkezdtem keretrendszereket álmodni, amiket az elemek töltenek meg tartalommal. Tulajdonképp kapacitásátszervezés okán indult. Ha az emberi tudathálózaton az egyik ember elér egy dimenziószintet, akkor ha nem blokkolja azonnal a többit, a többi ember is odajut. A keretrendszer olyan, mint az elvek. Működik fejlettebb környezetben is. Mivel ebben a rendszerben az egyes ember maga a kulcs, a kollektíva rá lett kényszerítve a fejlődésre.
Ha az egyik ember a holografikus agyában létrehoz valamit a megfelelő tudatszinten, akkor az megjelenik a többi ember holografikus agyában is. Tulajdonképp a világ helyreállításához nem is kellett más, mint egy alkalmas ember és elég idő. Ám ennek több szintje is van és a másik szintre sem kerülhet akárki, mert a második szinten az elsőt kell ismét jól megcsinálni. Ezért ez már egy szakmai anyag, amit úgy írok meg, hogy figyelembe veszem annak lehetőségét, hogy valaki csak most találkozik ezzel, ám nagy tehetség és hirtelen lenne szüksége emelt szintű ismeretekre.
Az emberi tudat új felépítése lenne tulajdonképp az én szakmai munkám, ám a mindenféle segítőkkel úgy egyeztünk meg, hogy a saját világa felé mindenki az összes itt keletkezett dolgot sajátként kommunikálhat. Így vagyok én innen nézve az ÉlményPark feltalálója, miközben több időt töltöttem a kifejtésével és a kommunikálásával, mint magával az ÉlményParkkal és más dolga lesz az emberi agy új felépítésének ötlete. Amikor ezt kifejtettem, gyakorlatilag ezt, amit most fogok írni sikerült egy poszt alá sűrítenem. Nagyon nehéz az értelmes emberek megtalálása, ezért készítettem rá egy szűrőprogramot. Az értelmes embert nem az indulatok vezérlik, ám azokat is figyelembe veheti döntéseinél. Ha egy kis holoprogram nem észleli mindenkinél, aki az anyagot olvassa a kiakadást, akkor annak az embernek az agya vagy nem értett abból semmit, vagy már a következő szinten van.
Ha tehát ott állok egy hatalmas munka előtt, amit sziszifuszi módon kellene egyesével megcsinálni, azt meg tudom tenni, hogy úgy végzem el ezt a munkát, hogy csak megnyomok hozzá egy képzeletbeli gombot. Viszlát! Aloha! A viszlát és az aloha között időt pedig egy teljesen új rendszernek a kitalálásával töltöm, amibe ha már belekezdek, akkor lehetőleg mindenre gondolok. Ha ez egy önállóan működő rendszer, ami mindenre gondol, az nem más, mint egy világvezérlő istenprogram. Ám kell lennie egy kezelőfelületnek is, mert nem csak innen nézek kifelé, hanem a kinti helyzet ismeretében befelé. Kiküszöbölve annyi hibát, hogy érzésre mintha egy új aszfaltszőnyegen kocsikáznál és nem a foltosra javított úttesten. Újra húztam tehát mindent, lehet, hogy ilyen egy égi építési vállalkozó.
Ugye egy ember pozícióját az határozza meg, mit tud és hisz a világról, én figyelembe vettem a hiteteket is. Azaz erre a szerkezetre rá lehet húzni a mennyet, a poklot és még a lélekvándorlást is. Amit szoftveresen kellett megoldani, mert ugye minden belül zajlik és ugyan ez a lélek hova is vándorolna. Az egész olyan, mint egy belső hálózat, aminek csak a vetítése adja a külvilág hiteles illúzióját és idő csakis azért van, hogy az események logikus egymásutánisága biztosított legyen a 3D idővonalán. Ami olyan hosszú történet, hogy jóval túlmutat egy emberi életen, ezért folyamatosan újra kell születni. Az idő is elválaszt, az emberi testek is elválasztanak, a valóság meg rendkívül hiteles, így egy átlagember egészen mást fog tudni és hinni a világról.
Ami nektek itt most számít, hogy valaki kitalálta és létrehozta ezt az épületet és bár mindenhol vannak gyári megoldások és egyenbútorzat, azért az nem ugyanaz, mintha mindenki maga nekiáll és frissítjük az ötleteket. Kereskedni ezzel sajnos nem illik, mert ez feladat, csak végszükség esetén. Itt mindenkinek van egy saját világa, ami valamelyik szint valamelyik folyosójából nyílik. Mindegy, ki mikor és hol hal meg, ebbe a pozícióba jut a halála után, amit amúgy belső nézetben senki sem fog észrevenni. Az ez a megoldás által kiváltott problémát pedig a téves egységértelmezés okozta, megspékelve egy jó nagy adag feltétel nélküliséggel, ami illik ahhoz a fejlett világhoz, ám ehhez itt nem nagyon. Így elmondhatom, hogy az emberi agynak már van egy új felépítése az emberi tudathálón, de mivel senkit sem kényszerítek ebbe bele, a legtöbb kliens csak a halála után érkezik.
Szó lesz még az emberi agy hypertérről, amit szintén ki kellett építeni, beszélni fogok az Állomásról, ami ott van mindenki fejében és a menetrend szerint közlekedő szerelvényekről is, amik képesek utaztatni a tudataitokat úgy, hogy nem kötelező megcsinálni hozzá a tudatszintváltást. 3D-ben ez még biztosan érthetetlen lehet így elsőre, de majd beszélek róla eleget. A dolog teljesen új alapokra helyezi az emberi életet, az emberi létet és aki ebbe belefejleszt, magát a világot fejleszti.