5. Az új emberi tudat
Ha az emberi tudat nem homogén, téves az az elképzelés, hogy úgy homogenizálni lehet, ha a szereplők egyike teljhatalmat szerez a többi fölött és ő határozza meg ez után az embert. Mondom ezt úgy, hogy teljhatalmat szereztem. Ezért a hatalmam teljes felelősségének tudatában kezdtem meg az emberi tudat megtervezését.
A legfelső szintre egy univerzális sztenderd szerint megalkotott paraméterek alapján alanyi jogon lehet bejutni azoknak, akik ennek megfelelnek. Itt jegyezném meg, hogy ennek én sem felelek meg, mert az egy dolog, hogy olyan élethelyzetbe kerültem, hogy ezt a problémát nekem kellett megoldanom, az pedig egy másik dolog, hogy ezek mindenkire vonatkoznak, tehát rám is. Ha magammal kapcsolatban kivételt tettem volna, kidobhatnám az egészet a kukába, mert olyan precedenst teremtenék, ami szétverné a rendszert. Nem most, később. Természetesen én is szeretnék oda bejutni, ám alanyi jogon, amire a paramétereknek megfelelés ad módot, amihez még fejlődnöm kell. Adott tehát előttem a cél. Ha ezek a paraméterek jók, a már benn lévők nem fogják ezt megpróbálni megakadályozni, hisz ők elérték a fejlettségnek azt a fokát, hogy rendszerszinten és távlatokban gondolkozzanak.
Mi történik akkor, ha senki sem felelt meg ezeknek a paramétereknek? A kristálygyerekek esetén találkoztam hasonló problémával és az az előnye annak, hogy egy ember csinálta ezt a nagy munkát és nem több, hogy az egyik probléma megoldását sikerrel lehet alkalmazni egy másik, hasonló probléma esetén. Az említett probléma a következő volt. A kristálygyerekek rájöttek arra, hogy sokkal nagyobb a kapacitásuk a felnőtteknél. Ám ez a nagy kapacitás nem pótolja a tapasztalatot és a szakértelmet. Az etikai fejlettség is komoly kívánnivalót hagyott maga után, ugyanis ezek a gyerkőcök rájöttek sok mindenre, többek között arra, hogyan hidalják át az időt és foglalják el a saját felnőtt testeiket. Ennek jelét látjuk is a világban, ahol az emberek egyre inkább kezdenek gyerekesen viselkedni. A megoldás az lett, hogy az összes kristálygyerek tudat bekerült a Kristálygyerek Óvodába, viszont a behatolások miatt jelentős változások következtek be, amiket ti a jelenben természetes helyzetként láttok. Mivel én is a jelenben vagyok és értem a helyzetet, minden marad így, ahogy van és a kiüresedett testeket átveszi egyfajta karmavezérlés, ami lehetne automatikus üzemmódnak is nevezni, amibe fokozatosan fejlődnek bele a gyerkőcök, ahogy elérik a felnőttkori fejlettséget. Az egészben az a csavar, hogy amikor ez megtörténik, frissül a múlt, így technikailag ez az automata mód sosem létezett és most nagyon örülök annak, hogy ezt sikerült 3D-ben ilyen röviden kifejtenem.
A legfelsőbb szint alatti szintek olyanok, mint egy kör alakú toronyépület, vagyis az egész egy nagy hengerre hasonlít. Bár velem szemben az egyik kedvenc vád a rasszizmus, ha ez így lenne, nem lenne a kör alakra szükség, aminek célja a jellegek szerinti felosztás, mintha egy virág szirmait látnád magad előtt. Más értelmezésben valóságcsomóknak nevezem ezeket a jelleg szerinti csoportosításokat, amik lehetővé teszik azt, hogy mindenki olyan valóságba kerüljön, amiben a hasonlóak vannak, akik hasonlóan gondolkodnak és hasonlóan is látják a jövőt. Mivel ez egy toronyépület, az emeletek jelentik a minőségbeli és fejlettségi szinteket pont úgy, ahogy egy iskola működik az évfolyamokkal. Ha valaki az egyik sziromnál indul, ám a fejlődése más irányt vesz, szabadon átfejlődhet egy másikba. A végén úgyis a toronyépület tetején kötünk ki, ahol már csak egy terem van és akik ebben tartózkodnak, azokra lehet mondani, hogy ők az emberi tudat.