Egyszer megjött a felismerés, ami úgy keletkezett, hogy két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy ezek olyanok, mint a gyerekek. A másik pedig az, hogy ők is pont ugyanígy kezelnek minket.
Once came the realization that came about by coming to two things. One is that they are like children. The other is that they treat us exactly the same way.
Az egyikről egy adalék. Gondolkozz el azon, milyen világ lenne itt, ha nem lenne pénz. Mi lenne fontos helyette? Mivel töltenéd a napjaidat? Mi számítana cikinek? Mi számítana menőnek? Nem lepődnék meg azon, ha egy olyan világhoz jutnál, amilyen a gyerekeink világa.
One is an additive. Think about what a world would be like here if there was no money. What would be important instead? How would you spend your days? What would count as unpleasant? What would be cool? I wouldn’t be surprised if you got to a world like the world of our children.
A másik ilyen, hogy egyszer jártam a Walhallán. Az egyik írásomban már kifejtettem valamit ezzel kapcsolatban és bár lehet, hogy első olvasatra egy fantáziadús elme kicsapongásának tűnik, azért nem ok nélkül kerültek azok az információk oda. Röviden a sztori, hogy az elméletem szerint a Walhalla egy űrhajó, aminek a holoszerverén játszó legénysége bennragadt a játékban. Persze nem mindenki, mert akkor nem lett volna senki, aki meglepődött volna azon, amikor kaptam egy kabint, az a katonai körletre hasonlított emlékeimben. Egy bazi nagy helyiségben pont úgy álltak az ágyak és amikor meglepődve kérdeztem, hogy nem kapok-e inkább egy külön szobát, csak a gyerekek értették, miről beszélek.
The other is that I went to Walhalla once. I have already explained something about this in one of my writings and although it may seem like an outpouring of an imaginative mind at first reading, that informations were not there for no reason. In short, the story is that in my theory, the Walhalla is a spaceship with a crew playing on its holoserver stuck in the game. Of course, not everyone, because then there would have been no one who would have been surprised when I got a cabin in my memories like a military dorm. In a large room, the beds were just like that and when I asked in surprise if I would rather get a separate room, only the kids understood what I was talking about.
A dolog mögött az is lehet, hogy ha az emberben nem lenne ennyi érdek és profitvágy, akkor sokkal tisztábbak lennének. Vagyis olyanok lennének, mint a gyerekek. Ma az embert bolondnak nézik, ahogy tisztul, mert úgy válik egyre naivabbá és tisztességesebbé, vagyis tisztábbá. Angyalosodásnak is nevezik ezt a folyamatot és innen lehet megérteni, miért jelent ez az emberiség ilyen veszélyt rájuk. Meg az is érthető, miért nem akarnak ennek ellenére kiirtani minket, mert velünk ellentétben ott nincs profit, ami nyomós okot adna rá, ami nélkül te se akarnál kiirtani egy bolygónyi gyereket.
It could also be that if people didn’t have that much interest and desire for profit, they would be much cleaner. That is, they would be like children. Today, man is seen as a fool as he purifies because he becomes more and more naive and fair, that is, purer. This process is also called angelization and it is from this that one can understand why this humanity poses such a danger to them. And it’s understandable why they don’t want to exterminate us anyway, because unlike us, there’s no profit out there that would give them a compelling reason for it, without which you wouldn’t want to exterminate a planetary children.
Na mi lenne fontos egy ilyen világban? Elsősorban a tekintély. Amire nagy veszélyt jelent a humor, ugyanis ahhoz az agynak a racionális féltekéje is szükséges, ennek hiányában a szituációs poénok mennének, amikor mondjuk elesel, vagy fejedre esik egy torta. Én imádom az intellektuális humort és amikor valaki nevet az írásaimon, ők azt hiszik, hogy rajtam nevetnek. Lefordítva valamiért nincs tekintélyem, amit nem értenek. Szóval ha a segítőiddel kommunikálsz, ne számíts sok humorérzékre. A legszörnyűbb rémálom egy ilyen világban az, ha kinevetnek, kiközösítenek. Na ennek fényében nézd, amikor nem izgat különösebben, ha bárki kinevet engem és amikor a "közösség" szó hatására valakit elküldtem a picsába, nagyon meglepődtek. Nagyon, de nagyon mások vagyunk és inkább nekünk kellene őket vezetnünk, mint fordítva. Nagy baj, hogy nem hallgatnak ránk, mert ők ehhez nem értenek, de ezt sosem fogják beismerni a gyerekek világában.
So what would be important in a world like this? Primarily authority. What humor is a big threat to, because it also requires the rational hemisphere of the brain, without which the situational jokes would go when, say, you fall or a cake falls on your head. I love intellectual humor and when someone laughs at my writings, they think they’re laughing at me. Translated, for some reason, I have no authority that they do not understand. So when you communicate with your helpers, don’t expect a lot of sense of humor. The most horrible nightmare in such a world is to be laughed at, excommunicated. Look at it in light of that, when I’m not particularly excited when anyone is laughing at me, and when I sent someone to fuck under the word “community,” they were very surprised. We are very, very different and we should lead them rather than the other way around. It’s a big problem that they don’t listen to us because they didn’t touch it, but they will never admit it in the kids ’world.
Meg milyen jó, hogy a koronavírus karantén után vagyunk, mert mindenki belekóstolt abba a világba, amit ezek ide terveznek. Szerintem nem ez a megoldás, de az sem, ha mindez fordítva történik, inkább a kettő között félúton lenne az ideális. Pont ahogy az igazság szokott lenni két vitázó fél álláspontja után.
And how good it is that we are after the coronavirus quarantine, because everyone has tasted the world they are planning here. I don’t think that’s the solution, but even if it were all the other way around, it would be ideal halfway between the two. Just as the truth used to be after the position of two arguing parties.
