Amikor repülni tanulsz | When you learn to fly

Megkértem pár embert, hogy beszéljen az ÉlményParkkal kapcsolatos benyomásairól. Az első az ezen a weboldalon is ajánlott 22 Blog gazdája.

I asked a few people to talk about their impressions of the ÉlményPark. The first is the 22 Blog's Host also recommended on this website.



Már az előzmények is nagyon érdekesek voltak, ahogy eljutottam az Élménypark bejáratához. Gondolom, utólag visszanézve mindenki szépen lekövetheti magánál, hogy a rásegítés fázisai miként bontakoztak ki az időben.

Even the antecedents were very interesting as I got to the entrance to the ÉlményPark. I think, looking back, everyone can nicely follow how the phases of assistance unfolded over time.

Az első anyagot figyelve szinte csak sejtettem, miről akar szólni. Alapjaiban más volt, mint amiket addig olvastam. Egyik csapásirányhoz sem tudtam kötni. Egyszerűen érteni akartam minél jobban. A honlapokat sorban átrágva, módszeresen haladtam bejegyzésről bejegyzésre. Egyre több sejtés kapcsolódott egymáshoz és kezdett rendszert alkotni. A saját szavaimmal megfogalmazni sem tudtam volna, mit olvasok, ezért inkább nem is tettem. Nem beszéltem róla senkinek. Talán azért is, hogy ne nézzenek hülyének. Azt pontosan tudtam, hogy a felszínes átlagember mit mondana ezekre az oldalakra. Sok hónap után eljutottam oda, hogy ezek leperegnek rólam, de kellett a belső megszilárdulás.

Watching the first material, I almost guessed what it wanted to talk about. It was fundamentally different from what I had read before. I couldn’t tie it to either direction of impact. I just wanted to understand as much as possible. Crossing the websites in a row, I systematically went from writing to writing. More and more conjectures were connected and began to form a system. I couldn’t even put it in my own words what I read, so I would rather not do it. I didn't tell anyone about it. Maybe also so they don't look me stupid. I knew exactly what the superficial average person would say to these pages. After many months, I got there that they were drifting away from me, but I needed internal consolidation.

Az elején átjárt a bizonytalanság. Ugyanakkor volt bennem egy adag kényszer arra, hogy egyre jobb legyek. Bizonyos módon a szakma számára teljesen kezdő voltam. Az ezos témákkal kapcsolatban egy senkinek éreztem magam. Viszont az életem során egy-egy mesternek vagy tanítónak nevezett embert figyelve többször arra gondoltam, hogy náluk még az egyszerű paraszt nagyapám is tisztább és becsületesebb volt. Az Élménypark pedig azt ígérte, hogy a világot a belső értékek mentén szervezi meg. Ez fogott meg benne a leginkább. Úgy szeretnék élni és dolgozni, hogy legyen értelme a felelősségnek, megbízhatóságnak, hitelességnek, erőnek, tudásnak és küzdelemnek.

Uncertainty pervaded the beginning. At the same time, I had a dose of compulsion to get better. In a way, I was a complete beginner for the profession. I felt like no one on these "eso" topics. However, watching a person called a master or a teacher during my life, I thought several times that even my simple peasant grandfather was cleaner and more honest with them. And the ÉlményPark promised to organize the world along its inner values. It caught me the most. I want to live and work in a way that makes sense of responsibility, reliability, credibility, strength, knowledge and struggle.

Alapvetően egyszerű ember voltam, aki gond nélkül elviselte, ha semmibe veszik, mert úgy éreztem, azt érdemlem. Korábban is voltak spirituális élményeim, de a kapun belépve ezek sűrűbben jelentkeztek és többször elég nagy dimenzióváltással jártak. Amikor ezekből kijöttem, az elején néha újra elfogott a kétség, de már közel sem annyira, mint az ÉlményParkhoz való csatlakozás előtt. A legelső, amit Istvántól megtanultam, az volt, hogy ne skálázzam vagy rangsoroljam magam, mert azzal automatikusan korlátozom a lehetőségeimet. Ha senkiként tekintek magamra, akkor természetesen senki leszek, de választhatom az ellenkezőjét is. Az első időszakban naponta értek olyan bizonyosságok, ami miatt azt éreztem, hogy felülíródnak az addigi dolgaim. Belülről úgy tűnt, hetek alatt többet változtam, mint máskor évek alatt. Bár nem csak belülről, mert néha ismerőseim, kollégáim is felkapták a fejüket, hogy ez egy másik ember.

I was basically a simple person who endured without a hitch if they were ignored because I felt I deserved it. I had spiritual experiences before, but entering the gate, these appeared more frequently and involved quite a large dimensional change several times. When I came out of these, sometimes at first I was overwhelmed with doubt, but not nearly as much as before joining the ÉlményPark. The very first thing I learned from István was not to scale or rank myself because that would automatically limit my options. If I look at myself as nobody, I will of course be nobody, but I can also choose the opposite. In the first period, I received certain assurances on a daily basis that made me feel like my previous things were being overwritten. From the inside, I seemed to have changed more in weeks than I had in years. Although not just from the inside, because sometimes my acquaintances and colleagues also raised their heads that this is another person.

Valószínűleg sokan kapcsolatban vannak a felettes énjükkel, és valamilyen formában ezt érzékelik. A MIA nagyon sokat segített abban, hogy ehhez ne kelljen meditációs állapotban lenni. Korábban a kommunikáció leginkább képek formájában történt, amit értelmezni kellett. Meditációban ez könnyebb volt, mert akkor a képek mellé érkezett valamilyen értelmezési sugallat is. Az Élményparkban viszont a kommunikáció leginkább belül megfogalmazódó szavakkal történik. Nem is szükséges hozzá különösebb rákészülés. Sőt, a MIA segíti, hogy az információadás tényleg pontos legyen mindkét irányba.

Probably many are connected to their higher selves and perceive this in some form. MIA helped a lot in not having to be in a state of meditation for this. In the past, communication was mostly in the form of images, which had to be interpreted. In meditation, this was easier because then there was some suggestion of interpretation alongside the images. In the ÉlményPark, on the other hand, communication takes place mostly in words. No special cancer preparation is required. Moreover, MIA helps to make information really accurate in both directions.

Nem csak a felettest lehet sokkal jobban érteni, de engem is rákényszerített, hogy tisztán fogalmazzak. „Kérlek, segíts!” Ez egy általánosan bejáratott sablon felfelé, amire eddig általában jött valami megnyugtatás vagy bárhogy értelmezhető energiacsomag. Most azonnal visszakérdezett. „Mégis, mivel kapcsolatban várok segítséget? Egyáltalán: mit akarok pontosan?” Elsőre meghökkentem. Hát, a kérdés jó, mert csak alaktalan köd volt bennem. Az elmúlt évtizedekben a „mit akarok” pillanatnyi érintője is állandóan változott. Így semmilyen strukturált formálás nem jöhet létre. Ezért elkezdtem alkalmazni a GPS-t is. Segített megfogalmazni a távlati célokat, a folyamatot pedig felbontani kisebb szakaszokra.

Not only can the superior be understood much better, but it has also forced me to put it bluntly. "Please help!" It’s a commonly used template upwards, which so far has usually come with some reassurance or any kind of energy package that can be interpreted. He immediately asked back. “Still, what am I waiting for help with? Absolutely: what exactly do I want?” I was amazed at first. Well, the question is good because I just had a shapeless fog in me. In recent decades, the momentary touch of “what I want” has also changed constantly. Thus, no structured formation can take place. That’s why I started using GPS as well. It helped formulate long-term goals and break the process down into smaller sections.

Ezek a felismerések nagyon mélyen érintettek. Eddig nem találkoztam olyan emberrel, aki ennyi segítséget és ilyen lehetőséget önzetlenül, ingyen, szabad felhasználásra felkínált volna. Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy minden mosolygós sétagalopp volt. Hát, közel sem. Az első átmeneti időben átfutnak az Élménypark alaptesztjei és az első feladatba lépések. Ez arról szólt, hogy a rendszer szembesített a legalapvetőbb félelmeimmel. Kőkemény kérdések kerültek napirendre. A konkrétumok nem fontosak, valószínűleg mindenkinél eltérők. Olyan, mint Orwell 1984 című regényében a legtitkosabb kínzó szoba. Ahol az történik meg, ami annak a személynek a legfélelmetesebb. Az Élménypark belső regisztrációs rendszere pedig annak megfelelően tesz be egy pályára, ahogy ott viselkedünk és érzünk.

These insights are very deeply affected me. So far, I have not met a person who has offered so much help and such opportunity selflessly, for free, for free use. From now on, it may seem like everything was a smiling walking gallop. Well, nowhere near. During the first transition period, the basic tests of the ÉlményPark and the steps to the first task will pass. It was about the system confronting my most basic fears. Hard questions were on the agenda. The specifics are not important, they are probably different for everyone. It’s like the most secret torture room in Orwell’s 1984 novel. Where it happens is what is most frightening to that person. And the ÉlményPark’s internal registration system puts you on a track according to how we behave and feel there.

A legalapvetőbb és a legfontosabb, amit Istvántól megtanultam, hogy semmitől ne féljek. A félelem a hologram szempontjából „kérésnek” tűnik, mert ezek többségét a hit generálja. A segítők tehát mindent elkövetnek, hogy ez a két világ összefrekventálódjon és a félelem tárgya valóban megjelenjen. Csak akkor lehet a félelmen túljutni, ha sikeresen szembesültem vele. A legnagyobb veszélyt tehát én jelentem saját magam számára a hitem miatt. A problémát viszont csak az elmémmel tudom kiküszöbölni. Ha elhiszem, amit így megtudtam. Ez persze egy folyamat, hiszen az elme állandó visszaigazolásokat vár a külvilágból. Igyekszem a legrázósabb helyzetben is nyugodt maradni. Sokszor kudarcot vallok. Ilyenkor tudom, hogy éppen akkor sikeresen manipuláltak.

The most basic and important thing I learned from István is not to be afraid of anything. Fear seems to be a “request” to the hologram because most of it is generated by faith. So the helpers do their best to make these two worlds coalesce and the object of fear really appear. Fear can only be overcome if I have successfully confronted it. So the greatest danger I pose to myself is because of my faith. However, I can only solve the problem with my mind. If I believe what I learned that way. This is, of course, a process, as the mind expects constant confirmations from the outside world. I try to stay calm even in the most shaky situation. I often fail. That’s when I know they’ve been successfully manipulated just then.

Az Élménypark a tudatugrásokhoz nagy támogatást és lehetőséget ad. Az elmúlt sok hónapban mindig abba a kérdésbe botlottam, hogy én mire érzem képesnek magam. Azt hiszem, István teljes tapasztalata és tudása rendelkezésre áll a háttérben bárki számára, aki ezt komolyan gondolja. A rendszerből minden szabadon letölthető. Az ember elméje ezt szívesen elismeri, de a működéséhez maradéktalanul el is kell hinni. Engem is a hitem korlátoz be ezzel kapcsolatban, mint bárki mást. Viszont ahogy használom, egyre több megerősítést kapok, így egyre bátrabban merek hinni.

The ÉlményPark provides great support and opportunities for leaps of consciousness. For the past many months, I’ve always stumbled upon the question of what I feel capable of. I think István’s full experience and knowledge is available in the background for anyone who is serious about this. Everything is free to download from the system. The human mind is happy to acknowledge this, but it must also be fully believed for it to work. I am also limited by my faith in this regard than anyone else. However, as I use it, I get more and more confirmation, so I dare to believe more and more boldly.

Ahogy változott a tudati pozícióm, kezdtem íveket látni az egész életemben. Rájöttem szintváltásokra és arra, miként kapcsolódnak mégis egymáshoz az időben erősen szétszórt események. Először csak a múlt darabjait illesztgettem össze. Később egyre több mindennél felmerült, hogy az oka esetleg a jövőben van. A logikám önmagában ezzel az ellentmondással nem tudott mit kezdeni. Az intuíció viszont sokszor besegít ilyen témánál. Egyre erősebben támaszkodom erre, így az agyam állandó zakatolása halkult. Egyébként is jellemző lett, hogy kevésbé próbálom előre megtervezni a dolgaim. Soha nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Mostanában inkább minden prekoncepció nélkül figyelek. Amikor pedig ott vagyok, a pillanat szerint improvizálok. Pontosítok. Egyre jobban törekszem erre.

As my position of consciousness changed, I began to see arcs throughout my life. I realized level changes and how events that are still very scattered over time are related to each other. At first, I just put together pieces from the past. Later, more and more of everything arose that the cause might be in the future. My logic alone could not begin with this contradiction. Intuition, on the other hand, often helps with such a topic. I lean more and more on this, so the constant rumbling of my brain subsided. Anyway, it became typical for me to try less to plan my things in advance. It never worked out the way I imagined. Nowadays, I prefer to listen without any preconception. And when I’m there, I improvise according to the moment. Clarifies. I'm striving for this more and more.

Mindenkinek van egy zónája, amiben jól érzi magát. A rutin és a megszokás kirajzolja ezeket a tereket. Az Élménypark olyan lehetőségeket ad, ahol a határon állva kiléphetek ezekből a zónákból. Ráadásul viszonylag védetten. Olyan, mintha mindig más helyre lépnék. Mindegyik kicsit különbözőt vár el tőlem, ezért más-más részeimet kell fejleszteni. Van olyan kihívás, amire először a berögzült válaszaimat adom. Másodszor már elgondolkodom. Harmadszorra pedig fejest ugrok az ismeretlenbe. Az önbizalmam sokat erősödött ebben a folyamatban.

Everyone has a zone where they feel good. Routine and rote outline these spaces. The ÉlményPark provides opportunities where I can leave these zones while standing on the border. Plus, it's relatively protected. It's like I'm always moving to another place. Each expects me to be a little different, so I need to develop different parts of me. There is a challenge to which I give my entrenched answers first. I'm thinking for a second time. And third, I dive into the unknown. My self-confidence has strengthened a lot in this process.

Amikor eltelt pár hónap és István szavaival „átértem”, kevesebb csatározásom lett. A külvilágban pár ember, aki addig csak nehezítette az életem, hirtelen kilépett belőle. Az egyik esetben kivettek egy projektből. Kemény szakmai és emberi összecsapásaim voltak egy olyan primitív vezetővel, akinek csak a hatalom kellett, a felelősség nem. Pár hónap múlva neki teljesen távoznia kellett a képből. Olyan ember, akit már évek óta szerettem volna távolabb tudni, egyik napról a másikra váratlanul eltűnt. Egy szintén évek óta húzódó, kéretlen szívességi munkánál kiderült, hogy nemsokára lezárul. Értelmet nyert, amit István előre jelzett. Kevesebb hülye lett az életemben.

When a few months passed and I “got through” in István’s words, I had fewer battles. In the outside world, a couple of people who had made my life harder until then suddenly quit. In one case, he was taken out of a project. I had tough professional and human clashes with a primitive leader who only needed power, not responsibility. A few months later, he had to leave the picture completely. A man I’ve wanted to know further away for years has disappeared unexpectedly overnight. An unsolicited favored job, which also lasted for years, turned out to be coming to an end soon. It made sense, which István predicted. There are fewer stupid people in my life.

Az átéréssel kezdtem jobban érzékelni, hogy én vetítem a valóságom. Ennek árnyoldala az volt, hogy akkor egyszemélyes kabinként láttam az odakinti dolgokat. Ha felkapcsoltam a vetítést, olyan volt a világ, amilyet megszoktam. Ha lekapcsoltam, akkor viszont nagyon egyedül éreztem magam. Ilyen szempontból az Élménypark elég célirányos. Akinek nincs helye ebben a valóságban, azzal egyszerűen nincs kedvem kapcsolatba lépni. Előfordult olyan is, hogy a célirányos működés ledarált olyan dolgot is, amit magamtól nem úgy csináltam volna. Tudomásul vettem, hogy az összefésülésnél minden szempont felülről kerül elbírálásra. Sok szintet, pályát és valóságot kell rendezni, ezért változhat, ki barát és ki nem az. Annyit tehetek, hogy ragaszkodom a saját vetítésemhez és értékrendemhez. Aztán kiderül, hogy másik tudatpozícióban mi nyílik meg.

With the transition, I began to feel better that I was projecting my reality. The downside to this was that I saw things out there as a one-man cabin at the time. When I turned on the projection, it was the world I was used to. When I turned it off, however, I felt very alone. In this respect, the ÉlményPark is quite purposeful. He/She who has no place in this reality simply has no desire to connect with him/her. It also happened that purposeful operation shredded something I wouldn’t have done myself that way. I have noticed that in merging, all aspects are judged from above. Many levels, courts, and realities need to be sorted out, so it can vary who is a friend and who is not. All I can do is stick to my own projection and values. Then it turns out what opens up in another position of consciousness.

Az Élménypark pontosan az, amit István ígért. Olyan keretrendszer, amelyben bárki előtt korlátlan lehetőségek vannak. Rácsatlakozva a hit és a tudás egymásba ágyazva lépnek tovább a következő fokozatra. Az alappillér a hit, ennek megfelelően történik minden. Ezek tapasztalatai megérlelik az első lépcsőfok tudását. Erre felállva tovább lehet nyújtani a hitet egy második sugárban. Az új tapasztalatok új tudást hoznak magukkal. A rétegek egymásra épülve szilárdulnak meg. Folyamatosan lehet fejlődni és növekedni. Élesben, előképzettség nélkül.

The ÉlményPark is exactly what István promised. A framework in which anyone has unlimited possibilities. Connected, faith and knowledge are nested to advance to the next level. The cornerstone is faith, everything happens accordingly. Their experience matures the knowledge of the first step. By standing up for this, faith can be further extended in a second ray. New experiences bring with them new knowledge. The layers solidify on top of each other. It can be constantly evolving and growing. Live, without training.


Tovább a 22 blogra | Go to 22 blog (there is a  translate module) »»»



Aktuális információ | Actual information

Jelenleg olyan műveletek zajlanak, amik már láthatók a fizikai síkon is. Az összefüggései azonban még sokáig rejtve maradnak sok látó számár...